Egy új kutatás szerint elképzelhető, hogy aki nem használja a Facebookot, az boldogabb, mint azok, akik igen. A tanulmányt egyébként a koppenhágai Boldogságkutató Intézet (Happiness Research Institute) készítette, a kutatók naponta 1095 Facebook-felhasználó tevékenységét vizsgálta a boldogság szemszögéből. A nem Facebookozó csoport tagjai jobban élvezték az életet, nehezebben gurultak dühbe, és sokkal lelkesebbek voltak. A társas kapcsolataikban is javulás mutatkozott, és jobban élvezték mások társaságát. A kutatók szerint mindennek az lehet az oka, hogy a Facebook mindenki életéből a legjobb pillanatokat kapja el, így a felhasználók ezt látják meg, és kevésbé érzik magukat boldognak, ha elhagyják az oldalt.

De vajon mennyire vagyunk rákattanva a legnagyobb közösségi oldalra? Lehet élni Facebook nélkül? Boldogabbak lennénk nélküle? A döntés ezúttal is a ti kezetekben van!

GABI

Nem bírnám ki, de nem is érzem szükségét, hogy abbahagyjam a Facebookozást. Miért, kinek és minek lenne az jó? Itt tartom a kapcsolatot a barátaimmal, a vidéken és külföldön élő rokonokkal, barátokkal, igenis kíváncsi vagyok az ő életük pillanataira és azt gondolom, ők is kíváncsiak a mi életünkre. Napi szinten szerintem nagyjából 2-3 órát töltök fent, de ez nem egybefüggő idő. Megnézem, ha ír valaki, átfutom a friss posztokat, olykor én is megosztom, ha valami érdekes történt. Semmivel sem lennék boldogabb, ha ez elmaradna, mivel szerves része az életünknek, hiányozna.

ANITA

Nem vagyok Facebook függő, simán előfordul, hogy napokig, vagy akár egy-két hétig nem is nézek fel, mert nem érzem szükségét, hogy ott éljem az életemet, kifelé fordulva, minden pillanatról, élményről másoknak beszámolva. Nem is tartom egészséges dolognak, ha valaki folyamatosan fent lóg és világgá kürtöli, mit reggelizett, hogyan aludt, éppen mit néz a tévében. Szerintem, aki ennyire sűrűn használja az oldalt és megállás nélkül írogatja életének pillanatait, vagy épp mások életébe kukucskál be, valamilyen problémával küzd, és alapvetően teljesen boldogtalan, csak visszaigazolást keres, hogy vele is foglalkozik valaki és őt is szeretik. Én éppen ezért, mert nem érzem szükségét, hogy mások a magánéletembe férkőzzenek, vagy épp én lássak be mások életébe, csak ritkán és főleg kapcsolattartásra használom az oldalt. Arra viszont tényleg teljesen jó és hasznos. 

LACI

Én azt hiszem másfél évvel ezelőtt töröltem le magam, és nem mondanám, hogy egy kicsit is hiányozna. Akkor lett elegem, amikor az épp aktuális barátnőm éjjel nappal a mobilján tolta a Facebookot, két értelmes mondatot nem tudtam már vele váltani, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen én ugyanilyen vagyok. Nézegettem a posztokat a buszon, a munkahelyemen, evés közben és este alvás előtt, nem is tudom mennyi időm ment el így teljesen feleslegesen. Igazából beszippantott az egész és akkor, amikor erre rájöttem, elhatároztam, hogy én abbahagyom. Írtam néhány közeli ismerősnek, hogy törölni fogom magam, persze lehülyéztek, de elérhetőségeket azért cseréltünk. azután jött a delete. Eleinte furcsa volt, hogy nem tudom lecsekkolni, kivel mi történik éppen, vagy nem mondhatom el, épp vicces, vagy épp meglepő dolgot láttam, aztán azt is észrevettem, így sokkal jobban figyelek a körülöttem zajló dolgokra. Na meg azt is, hogy egy rakat olyan ember életét követtem, akik igazából cseppet sem érdekelnek. És amikor olyanokkal találkozom, akik fontosak nekem, el tudunk beszélgetni, mert nem jön elő egyből, hogy "ezt már olvastam Facebookon". Én boldogabb vagyok Facebook nélkül és bármennyire hihetetlen a mai világban, de tervezem, hogy az okostelefonomat is leváltom egy hagyományosra, mert az is függővé teszi az embert. 

A DÖNTÉS