Lassan boldog-boldogtalan okostelefont használ, szinte már csodaszámba megy, ha valakinek nincs mobilnete, nem szelfizik és nem a Facebookon éli az életét. Érdemes körülnézni a tömegközlekedési eszközökön, szinte mindenki a mobilját tapogatja, még azok sem beszélgetnek, akik egyébként ismerik egymást és együtt utaznak. A telefonok átvették az uralmat felettünk, ha tetszik, ha nem. De mennyit vagyunk hajlandóak áldozni ezekre a kütyükre? Szétnéztünk az ismerőseink között és kifaggattuk őket, de a döntést ezúttal is rátok bízzuk!
Van egy ötleted, miről írjunk, vagy Te magad küldenél egy cikket nekünk? A nagydontes@gmail.com címen elérsz minket!
ANDI - 20-50.000 FORINTIG
A telefonom már 2 éves múlt, szülinapi ajándékként kaptam. Igazából ez az első okostelefonom, és amire nekem kell, arra tökéletes. Akkor nem is néztem meg az árát, de azóta persze kiderült, hogy 52 ezret fizettek érte anyukámék. Ami fontos volt, és nagyon örültem neki, hogy a telefon pici és nőies, ráadásul fehér és kaptam mellé egy virágos tokot is. Szóval a külsőségekről ennyit. Persze ennyi idő után már nem a leggyorsabb a telóm, meg előfordul, hogy lefagy, de alapvetően nekem ez teljesen elég. Ezen tartom a kapcsolatot a barátokkal, néha fényképezgetek is, zenét is szoktam hallgatni néha rajta, meg persze elolvasom a híreket, az időjárást és ennyi. Ennél többet amúgy sem várok egy telefontól. Ha filmezni akarok, vagy komolyabban fényképezni, videózni, akkor ott a tv és a fényképezőgép. Ezért, ha vennem kellene most egy új telefont, akkor maximum ezt a 40-50 ezret szánnám rá, többet semmiképp sem.
SANYI 50-80.000 FORINTIG
Már vagy 5 telefonom volt az elmúlt években, legutóbb Karácsony előtt leptem meg magam egy Sony telefonnal. Korábban az alsó kategóriákban váltogattam, most összedobtam egy kis plusz pénzt és végül 70 és pár ezer forintért vettem meg a jelenlegi készülékemet. Az olcsóbb telefonokkal az volt a legnagyobb bajom, hogy a képminőség nagyon gyér volt, ráadásul folyamatosan küzdöttem a rossz hardver miatt, gyengébb játékokat sem bírták el ezek a telefonok. Nem, mintha játszani kellene nekem a mobil, de néha azért szoktam. Leginkább én is tartalomfogyasztásra és a bulik megörökítésére használom, de ameddig a régebbi telefonjaim mindössze 3, illetve 5 megapixeles kamerával voltak felszerelve, a mostani 13 mp mindenre elég. Szerencsém is volt, mert függetlenül vettem és épp csak kibontották előtte, így használt áron hoztam el, szóval spóroltam is rajta. Nálam a 80 ezres plafon azért volt, mert ebben a magasságban már tényleg jó mobilokat lehet halászni, ha pedig használtan nézelődünk, akkor kevesebből is lehet rendes telefont venni.
MARCI 100.000 FORINTIG
100 ezernél többet kiadni egy telefonért szerintem nagy hülyeség. Mondom úgy, hogy volt már sokkal drágább mobilom is, de eladtam, mert nem használtam ki. A mostani telefonomat nem én vettem, céges és nagyjából ilyen áron lehetne megvenni újonnan és kártyafüggetlenül. Ha nekem kellene vennem egyet hirtelen, ennyit rászánnék, de többet nem valószínű. A 100k telefonok már a csúcskategóriába tartoznak, mindenben jók, lehet velük játszani, gyorsak, szépek, minőségiek. Nem érdemes filléres mobilokat venni, mert hosszabb távon csak a gond van velük. Volt 30 ezres telefonom és tényleg csak az idegbajt hozta rám, mert semmi sem működött rajta rendesen. A minőségnek ára van, közhely, de így igaz. Ha használni akarod a telefont, meg kell fizetned. De annak sincs értelme, hogy hetente a legújabb telefonra váltsunk, nekem például van ilyen haverom, aki évente kétszer is belemászik ebbe a csapdába, hol az almás, hol a koreai csúcsmodellt hozza el, az "öreg"(max 4-5 hónapos) telefonját meg eladja. Az ő dolga, de mindig megkérdezem, ez neki mire jó, mi újat kap a pénzéért, mert legalább annyit fizet rá évente, amennyit én szánnék egy telefonra. Mindig sorolja a hatalmas újdonságokat, amiket aztán használ egyszer, vagy kétszer összesen, a többi időben ő is csak az alapfunkciókat. Szóval nem érem őt. Oké, kell a minőség, de azért ne szálljunk mér el.
GÁBOR - 100 EZER FORINT FELETT
Én 2-3 évente szoktam telefont cserélni, viszont ilyenkor a lehető legjobbat keresem. Nem vagyok sem gyártófüggő, sem op. rendszer függő, így mielőtt váltok, alaposan utánanézek a dolgoknak. teszteket olvasók, véleményeket nézek, videókat böngészek és miután leszűkítettem 2-3 készülékre a lehetséges telefonokat, választok egyet. Nem feltétlenül az a szempont, hogy a legdrágább legyen, inkább a minőség és használhatóság a fő szempont, és az időtállóság. Mert azt a minimum 2 évet ki kell bírnia a telefonnak és közben azért nem hátrány, ha megkapja a frissítéseket és el is bírja őket. fontos, hogy a pénzemért jó telefont kapjak, amit élmény használni és nem kell kompromisszumokat kötnöm vele. Nem fogok azért fényképezőt hordani magamnál, hogy mondjuk egy vidéki pihenésen a gyerekről készítsek néhány képet, vagy az ovis műsorból felvegyek valamennyit. És nem szeretem, ha kifolyik a szemem, miközben sporthíreket nézek. Ha jót akarsz valamiből, akkor azért áldoznod kell. én nem mondom, hogy olcsóbb telefont értelmetlen venni, mindenki költsön annyit rá, amennyit nem sajnál. Mondjuk lehetőleg ne hitelből, meg részletre, mert az elég nagy hülyeség. Ha nem tehetném meg, én sem költenék rá ennyit. szerencsére megtehetem. Ennyi.
NORBI - NEM KELL OKOSTELEFON
Engem állandóan szívatnak a barátaim, sőt, röhögnek is rajtam, amiért nekem még csak nem is okos a telefonom. Egy ezer éves Ericssont használok, arra, amire való, telefonálásra. És igaz, már kopott, karcos, lassú, de a célnak, amire kitalálták, teljesen megfelel, lévén lehet vele telefonálni és még sms-t is írni. És nem vagyok én technika ellenes, hiszen én is használok laptopot, hallgatok rádiót a kocsiban, de valahogy engem nem hoz tűzbe ez az okostelefon mizéria. A telefon az telefon. A GPS meg GPS, a fényképező meg fényképező. Persze, jó, ha minden egyben elérhető, de olyan telefont nincs, ami mindenben tökéletes és mondjuk jobban működik, mint egy olyan eszköz, amit egyetlen dologra fejlesztettek ki. És egyébként is rettenetesen zavar, hogy mindenki a telefonját nyomkodja állandóan. A feleségem unokahúgai szoktak nálunk vendégeskedni a szüleikkel elég sűrűn, idejönnek, leülnek a kanapéra és semmi mást nem csinálnak, mint telefonoznak. De már a szülők is kezdik. Beszélgetünk, aztán rátapadnak a telefonra és mintha megszűnne a külvilág. Teljesen megöli az élő kommunikációt. Én addig nem váltok a régi telefonról, ameddig végleg tönkre nem megy. És akkor sem fizetek érte egy vagyont, mert totál felesleges.
A DÖNTÉS