A hétvégén leteszteljük a legjobb hordozható játékkonzolokat a Konzolok Szervize közreműködésével (dönteni persze Ti fogtok), addig azonban egy fokkal komolyabb témában szeretnénk kikérni a véleményeteket. Azért nem kell megijedni, csupán arra vagyunk kíváncsiak közelgő nemzeti ünnepünk kapcsán, hogy mennyien tartják fontosnak a kokárda viselését 2015-ben. Abba most nem menjünk bele, hogy belül, vagy kívül kell pirosnak lennie, egy azonban biztos, a magyar szalagrózsa eseménydús évtizedeket tudhat maga mögött. Sokáig tilos volt hordani, aztán egy időben a párthovatartozása szimbóluma lett, végül (szerencsére) visszanyerte eredeti funkcióját. De vajon hányan tartják fontosnak, hogy ezzel a szimbólummal emlékezzenek a Márciusi ifjak hősies helytállására? Egyáltalán van értelme kitűzni a kabátunkra és így tisztelegni a hősök emléke előtt, vagy idejétmúlt, felesleges szokás, netán túlzott "magyarkodás"? Ismét két olyan személy véleményével ismerkedhettek meg, akik más-más álláspontot képviselnek. A mi dolgunk, hogy érveiket elérhetővé tegyük számotokra, ennek most eleget is teszünk. Ne feledjétek, a döntés ezúttal is a Ti kezetekben van!
FONTOS A KOKÁRDA
Sziasztok! Könnyű dolgom van, mert amióta az eszemet tudom, minden március 15. közeledtével új kokárdát kapok az én drága nagymamámtól, aki nagy nagy szeretettel készíti ezeket a szép kis trikolór díszeket a család összes tagjának. Mindig szebbet, díszesebbet "gyárt" nekünk, így nem is kérdés, hogy büszkén viselem, de természetesen mélyebb mondanivalót is tulajdonítok neki, nem csupán a nagyi keze munkáját szeretném méltó módon megbecsülni. Mivel az előző rendszerben még igen aprócska voltam, nem igazán tudom elképzelni, milyen is lehetett, amikor tiltották nemzeti jelképeinket, én már abban szocializálódtam, hogy a Márciusi ifjak forradalmi hősiességét minden évben meg lehet és meg is kell ünnepelni. Az óvodában és az iskolákban is műsorokkal, versekkel és dalokkal elevenítettük fel az 1848. március 15-én zajló sorsfordító eseményeket, ahogy a fehér ing/blúz, sötét nadrág kombó, ugyanúgy a kokárda is kötelező kelléke volt ezeknek a megemlékezéseknek. Akadt, aki mindezt nyűgnek élte meg, számomra azonban mindig kellemes, mondhatni magasztos élmény volt az effajta történelmi visszatekintés. A szüleim is azt plántálták belém, hogy fontos a szép és tartalmas hagyományok ápolása. Soha sem láttam bele többet, mint amennyi valójában; az egészséges nemzeti büszkeség, a jó értelemben vett nacionalizmus kinyilvánítása. Se több, se kevesebb! Szomorúan látom, hogy erősen átpolitizálódtak nemzeti jelképeink, holott teljesen lényegtelen ebből a szempontból, ki melyik politikai irányzatot preferálja. Nézzük meg az amerikai embereket, ahol minden házon ott lengedezik a csillagos-sávos zászló és ahol nem szégyen, ha valaki a lobogó színeit és motívumait magán hordja. Sőt, ha itt Magyarországon látunk valakit a Stars and Stripes, vagy a Union Jack jelzéseivel, azt teljesen természetesnek vesszük. Akkor miért volna természetellenes, ha mi is követjük a példájukat? Számomra tehát alapvető és fontos dolog a kokárda viselése és mindenkit buzdítanék is arra, hogy kövesse a példámat és büszkén tűzze fel vasárnap a ruhájára!
NEM FONTOS A KOKÁRDA
Megmondom őszintén, már évek óta nem ttűztem ki magamra a kokárdát március 15-én és ettől semmivel sem érzem magam kevesebbnek, vagy alantasabbnak. Közhelyes leszek, de szerintem egyáltalán nem a külsőségeken múlik, hogy valaki milyen hazafi, mennyire magyar. Pedig mostanában sokan ezt akarják elhitetni velünk. A rendszerváltást megelőzően fiatal egyetemistaként engem is magával ragadott a forradalmi hevület, mint tudjuk, 1986-ban meg is ütötték páran a bokájukat, köztük jómagam is. Spongyát rá, elmúltak azok az idők. Aztán egyik pillanatról a másikra mindaz, amire annyira vágytunk, elérhetővé vált, de soha többé nem éreztem azt a fajta olthatatlan vágyat a kokárda viseléssel kapcsolatban, mint azon az ominózus tavaszon. Meg kell mondjam, úgy érzem, a politika elsikkasztotta nemzeti jelképeink értékét. Habár nem idegen a politikai elittől az anyagi javak elherdálása, ezúttal az erkölcsi és lelki töltetére gondolok. Silánnyá és üressé tette őket, felhasználta a saját önző céljaira és megpróbálta elhitetni a plebsszel, hogy mindez teljesen rendben van. Sőt, a kommunikációjuk alapja, hogy aki másként gondolkodik, mint ők, az igaztalan, magyartalan, nemzet ellenes. Mert hát tudjuk, attól leszünk igaz magyar emberek, ha Bocskaiban járunk, kokárda virít rajtunk és sírva vigadunk. Demagógia...Manapság másról sem szólnak a nemzeti ünnepek, hogy aktuálpolitikai székfoglalókat tartanak a kormánypárti és ellenzéki atyaúristenek, a megemlékezés, múltba révedés pedig jó, ha 5 százalékban jelenik meg a különféle rendezvényeken. Nekem pedig evvel lett tele a hócipőm. Én ugyanúgy mesélek a kisebbik fiamnak (a nagyobb már erősen túl van ezen) Petőfiék bátor cselekedeteiről, a forradalom dicsőségéről és a szabadságharc hőseiről, de nem teszem ki a kokárdát, mert nem érzem fontosnak és nem járok el sem állami sem pártrendezvényekre. Inkább elvisszük kirándulni majd a kicsit valahova. Így együtt leszünk és a magunk módján emlékezünk. Nekünk ez március 15. üzenete, kokárda nélkül.
A DÖNTÉS
Van egy ötleted, vagy írnál egy cikket nekünk? A nagydontes@gmail.com címen elérsz minket!