Ha eddig nehéz és embert próbáló feladatnak gondoltuk az aktuális szavazásunk résztvevőinek besorozását, akkor bátran mondhatom, most szinte vért izzadtunk. Ezúttal ugyanis annyi, de annyi nyálcsorgató finomság jutott eszünkbe, hogy képtelenség lett volna csupán ötöt kiemelni közülük, mindenképpen hiányérzetünk lett volna. Így abban maradtunk, hogy az okostelefonos döntéshez hasonlóan a későbbiekben rendezünk majd egy második fordulót, ahol a most kimaradó édességek mérettetik meg magukat.

Gyermekkorunk kedvenc nyalánkságai mára sajnos többnyire eltűntek a boltok polcairól, vagy teljesen megváltoztak, de emlékeinkben élénken élnek és ha nagy ritkán mégis találkozunk velük egy eldugott üzletben, repes a szívünk és ízlelőbimbónk a boldogságtól. Téli fagyi, Kojak-nyalóka, Dianás cukorka, Dunakavics, Limo... Némi vitát és néhány elcsattanó pofont keresetlen szót követően ebben az 5, azaz öt finomságban állapodtunk meg, vagyis közülük kerül majd ki a győztes, a retro édességek királya. A döntés most is a Ti kezetekben van!

Van egy ötleted, vagy írnál egy cikket nekünk? A nagydontes@gmail.com címen elérsz minket!

Téli fagyi

A ’70-es évek szocialista édességiparának egyik mesterműve a téli fagyi, amit általában a boltok pénztárai előtti polcokon, vagy az utasellátókban lehetett megtalálni fillérekért, egyszerű celofáncsomagolásban. Ha nyitott szemmel járunk, még ma is összefuthatunk vele, de mintha az íze már nem volna ugyanolyan… Vagy csak az idő kozmetikázta meg emlékeinket vele kapcsolatban? Már akkor is ennyire fojtós és émelyítően édes volt abba az ócska tölcsérbe belepasszírozott kakaókrém? Valamiért nem így emlékszünk, mert bár manapság mindenki szapulja ezt a lassan feledésbe merülő desszertet, mi mégis tonnaszámra faltuk gyermekkorunkban. Ha hideg volt és szóba sem kerülhetett a hagyományos fagylalt, vagy jégkrém (főként Eskimo, vagy Schöller), akkor gondos szüleink a téli fagyit tudták felajánlani lehetséges alternatívaként, mi pedig csak nyaltuk, haraptuk és nyakig összecsokiztuk magunkat.

Kojak-nyalóka

A kopasz amerikai nyomozóról elnevezett Kojak-nyalóka története 1965-ig nyúlik vissza. A később szállóigék részévé vált, országszerte ismert és sokat emlegetett édességet akkor kezdték el gyártani a korszaknak megfelelően állami cégként működő Hungaro-Nektár békési üzemében. Innen exportálták a népszerű detektívet alakító színész, Telly Savalas jelképévé vált különlegességet például Ciprusra vagy Nagy-Britanniába is. A ’90-es években azután a gyár is magánkézbe került és így működött 1997-es megszűnéséig. Ekkor néhány vállalkozó kedvű békési szakember megvásárolta az édességeket előállító gyártósorokat, és Mezőberényben újraindította a termelést. A kojak-nyalóka szintén visszaköszön időről időre a boltok polcairól, a Sweet-Food Kft. által gyártott klasszikus változat mellett már megtalálható az üzletek polcain a fehér csokoládéba mártott "White", a rózsaszín "Pink" és a nyalóka diabetikus változata is.

Dianás cukorka

Erényi Béla gyógyszerész Diana márkanéven hozott forgalomba mentolos sósborszeszt, amit 1907-ben védjegyeztetett és "Diana sósborszesz és kozmetikai cikkek" névre hallgató üzletében árult. Erényi amerikai stílusú reklámkampányt indított a Diana népszerűsítésére, amely végül ki is szorította a piacról a Brázay-féle készítményt. A Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. 1910-ben - a gyártási jogokkal együtt - megvásárolta Erényi boltját, s ettől kezdve a zuglói Angol utcai üzemben készült a Diana sósborszesz, valamint egy sor vegyészeti, gyógyszerészeti, kozmetikai cikk és cukorka. Valószínűleg onnan került ki először a szemenként külön csomagolt "Dianás cukorka" is. Csomagolása az elmúlt évtizedek során mit sem változott: egyesével fehérítetlen selyempapírba tekerve, az egyik végén megsodorva. Két fajtában létezett: csokoládé bevonatú, és natúr. Habár legendák terjengenek róla, miként lehet alaposan berúgni tőle, ez nagyjából senkinek sem jött össze a mi köreinkben. Mégis meg volt a maga varázsa, amikor a tanítás végén rohantunk a közeli trafikba és fillérekért teletömtük a zsebünket, majd a gyomrunkat ezzel az alkoholos finomsággal. Mi kifejezetten rajongtunk érte, de persze olyanok is akadtak szép számmal, akik semmi pénzért nem tolták volna az arcukba, vagy nemes egyszerűséggel kiköpték az első kukába.

Dunakavics

1964-ben, a Duna Csokoládégyárban kezdték meg a Dunakavics gyártását, mely azóta változatlan receptúrával készül. A kilencvenes évek elején a német Stollwerck AG felvásárolta a Budapesti Édesipari Vállalatot. A felvásárlás után a Budapesti Csokoládégyár Vágóhíd utcai üzemébe került a drazségyártás, így a jól ismert Dunakavics azóta is itt készül a jellegzetes kék tasakos kivitelben. A színes cukormázzal bevont pörkölt földimogyorót pontosan ugyanannyira szerettem, mint legnagyobb vetélytársát, a Franciadrazsét, ezért rendszeresen komoly fejtörést okozott, melyiket is válasszam, amikor Dunaharaszti külsőn a hévre vártunk drága nagymamámmal. Persze pillanatok alatt átvágta a gordiuszi csomót és mindkét édességgel meglepett és megpróbálta valahogy azt is elérni, hogy ne zabáljam be percek alatt az egészet. Ez ugyan nem mindig sikerült neki, de a szándék a lényeg és azok a gyönyörű emlékek, amelyek a nagyihoz és persze a Dunakavicshoz kötnek.

Limo

Limo Gyümölcsízű pezsgőpor, vízben feloldva kellemes gyümölcsízű pezsgőital készíthető belőle- olvashatjuk a jellegzetes doboz oldalán. A citrom, meggy és narancs ízben kereskedelmi forgalomba került port azonban mindenki inkább elszopogatta, minthogy vízben feloldotta volna. Ez legalább annyira beteges és perverz dolog volt, mint ahogy a Plussz pezsgőtablettát lefetyeltük, vagy épp a rózsaszín kölyök fogkrémet faltuk titokban. A limozás egyébként komoly kockázatokkal is járt, az ember nyelve és keze is könnyen narancssárgává vált a bűnös cselekedet után. Állítólag napjainkban újra megtalálható a klasszikus italpor.a boltok polcain, én egyelőre nem találkoztam vele, de majd nyitott szemmel járok. Tényleg, akad olyan, aki rendeltetésszerűen használta?

A döntés

Mindig bajban vagyunk, szabad-e saját véleményt közölni és ezzel befolyásolni a szavazás menetét, de akármennyire is nagy a kísértés, ezúttal is a ti nyakatokba varrjuk ezt a terhet. Essetek neki a kattintgatásnak és ha tehetitek, kommentben indokoljátok is a választást. Ha pedig hiányérzetetek van, esetleg tudtok olyan helyeket, ahol retro édességeket lehet vételezni, azt is osszátok meg velünk! Hamarosan kiderül, melyik a legnépszerűbb retro édesség. Ne feledjétek, a döntés ezúttal is a Ti kezetekben van!

 Források: origo.hu, retrogastro.blog.hu

Van egy ötleted, vagy írnál egy cikket nekünk? A nagydontes@gmail.com címen elérsz minket!